Miért a legnehezebb az eldobható evőeszközkészletek műanyagmentesen

A probléma nem az anyaggal van, hanem a munkával, amit az anyagnak el kell végeznie

A catering üzemeltetője a büfésoron minden csészét, fedőt és szívószálat kicserélhet műanyagmentes változatra anélkül, hogy egy étel elfogyasztását megváltoztatná. Cserélje ki a villát, és maga az étkezés a sorban. Egy kanálnak meg kell tartania formáját egy tál forró levesen keresztül. Egy késsel át kell vágni a csirkemellet anélkül, hogy félbehajtogatná. A csészéknek és tárolóedényeknek többnyire mozdulatlanul kell maradniuk. Evőeszköz kell terhelés alatt végezzen, minden alkalommal , vagy meghiúsul az egyetlen feladatnál, amelyet el kell végeznie.

Ez a mechanikai igény az oka annak, hogy az evőeszközkészletek a műanyagmentes spektrum legnehezebb végén állnak. Azok az anyagok, amelyek használat után könnyen lebomlanak, általában puhábbak, amíg még használatban vannak, a korai növényi rostból készült edények pedig arról szereztek hírnevet, hogy abban a pillanatban hajlottak vagy csavarodnak, amikor valódi ellenállásba ütköztek. A merevség és a biológiai lebonthatóság ugyanahhoz az objektumhoz való eljuttatása olyan áron, amely még mindig működik a vendéglátóiparban, tovább tart, mint szinte bármely más egyszer használatos termék megoldása.

Egy készlet több olyan termékből áll, amelyek egynek tűnnek

A villa, a kés, a kanál, a szalvéta és az ezeket összetartó tasak ritkán születik egyetlen anyagi döntésből. Az evőeszközkészlet több termékből áll, amelyek egyetlen egységbe vannak csomagolva, és mindegyik a többitől függetlenül viseli a saját műanyagmentes státuszát.

A komposztálhatósági szabványok ezt a kötegelést szó szerint kezelik. alatt az EN 13432 szétesési és biológiai lebomlási vizsgálati kritériumok , a több összetevőből álló csomagolóeszköz csak akkor tekinthető egészében komposztálhatónak, ha ezen összetevők mindegyike önmagában is megfelel a kritériumoknak – az egyik darab bevonata vagy a papírzacskóban lévő műanyag ablak elegendő az egész készlet kizárásához. Egy anyagból álló termék esetében ez az aritmetika egyszerű. Egy készlet esetében ez azt jelenti, hogy a villának, a kanálnak, a késnek és a hordozónak együtt kell megtisztítania a rudat, nem csak az edényeket, amelyeket az emberek először észrevesznek.

Két munkaút: fa és PLA

A gyakorlatban két anyagmegközelítés teljesíti a szilárdsági követelményt anélkül, hogy visszaesne a kőolaj alapú műanyagra.

Nyírfa evőeszközkészletek bevonat vagy hozzáadott viasz nélkül egy út. Egy darabból vágva és megformázva anélkül, hogy a felületre utólag kerülne semmi, a fa éle tiszta, és ellenáll a nyomás alatti vetemedésnek – külön bevonatréteg nélkül pedig semmi extra, ami később kizárná a követelést.

Sűrített, élelmiszer-minőségű PLA evőeszközkészletek a másik. A kőolaj helyett kukoricakeményítőből készült PLA megfelelő falvastagsággal formálható ahhoz, hogy a vágás és a kivágás során megőrizze merevségét, miközben komposztálható és biztonságos az élelmiszerekkel való közvetlen érintkezéskor. A kompromisszum kevésbé függ a teljesítménytől, mint az ártalmatlanítási infrastruktúrától: a PLA-nak továbbra is ugyanazokra az ipari komposztálási feltételekre van szüksége, mint amelyeket az EN 13432 tanúsítvánnyal rendelkező anyagok megkövetelnek, így a legjobban ott illeszkedik, ahol ez az életciklus-végi út már létezik.

Egyik anyag sem viselkedik pontosan úgy, mint az általa helyettesített műanyag, így az edénykialakítás inkább ezt a különbséget veszi körül, semmint ellene: olyan sugárélű, polírozott darabok, amelyek ugyanazt a terméktesztet teljesítik, mint a műanyag változat, anélkül, hogy magát a műanyagot kölcsönöznék.

A készlet összetétele az anyagválasztáson felül még egy változót ad hozzá. A háromrészes készlet a gyorsétkezés alapjait takarja, míg az ötrészes, szalvétával és keverőpálcával ellátott készlet a teljesebb vendéglátáshoz illik. Mivel az edényeket, a hordozót és a márkajelzéseket a készlet kiszállítása előtt összeszerelik, a darabszám és a tasakon lévő dombornyomott logó beállítható anélkül, hogy érintené az anyagi döntést, amely az egészet műanyagmentesen tartja.

A hordozó ugyanolyan fontos, mint a villa

Az edények kapják a legtöbb figyelmet, de az a táska is, amiben megérkeznek, valódi munkát végez. Az elvitelre szánt evőeszközkészletnek túl kell vészelnie a forró, olajos ételekkel való érintkezést anélkül, hogy átszivárogna, ezért elterjedt a PE-laminált belsővel rendelkező nátronpapír hordozó – 248°F-ig ellenáll az olajnak és a nedvességnek.

Ez a laminálás pontosan olyan, mint az EN 13432 szabvány szerinti komponens. Egy vékony műanyag fólia, még egy ilyen kicsi is, megváltoztatja azt, amit a kész készlet igényelhet. Komposztálható edény párosítása a ugyanazon komposztálható vagy műanyagmentes szabvány szerint tervezett hordozó , ahelyett, hogy utólagos gondolatként kezelnénk a tasakot, az, ami egy műanyagmentes állítást sértetlen a villától a körülötte lévő csomagolásig.

A tanúsítás az egyetlen módja ennek bizonyítására

Ezek egyike sem ellenőrizhető villára nézve. Az, hogy egy készlet valóban műanyagmentes-e, honnan származik a fa vagy a kukoricakeményítő, és hogy a késztermék valóban megfelel-e a szétesési és biológiai lebomlási küszöbértékeknek, a papírmunka mögött van, nem a látszat.

Ezért FSC, EUDR és PEFC beszerzési követelmények a vendéglátóipari kellékek beszerzéséhez Az ISO 9001-hez és az ISO 14001-hez hasonló minőség- és környezetvédelmi vezetési rendszerek mellett az evőeszközkészletek szempontjából fontosabbak, mint a legtöbb csomagolási kategória esetében. A készletet értékelő vásárló nem egy lényeges döntést ellenőriz; egyszerre ellenőrzik az erdei forrást, a formázási folyamatot, a laminált réteget és az ellátási láncot.

Egy ilyen sok mozgó alkatrészt tartalmazó kategória esetében ez a dokumentáció nem bürokrácia. Ez az egyetlen mechanizmus, amely az evőeszközkészlet műanyagmentes állítása azt jelenti, amit mond, a villa hegyétől a varratig. a tasak, amit -ban szállítanak .